Az állami adósmentést szolgáló kormányzati intézkedéseket a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény egy új jogintézménnyel egészítette ki, amely a fizetési nehézségekkel küzdő magánszemélyek számára csődvédelmet biztosítva segíti elő a fizetőképességük helyreállítását és egyben az adósságuk rendezését is. Ez az ún. magáncsőd eljárás, amely a fizetésképtelen magánszemélyek számára biztosít rendezett jogi kereteket arra, hogy az eladósodott természetes személyek egy „második esélyt” kapjanak az adósságcsapdából történő kikerülésre.

Az adósságrendezési eljárást a törvény hatálybalépésétől számított első időszakban azok a hiteladósok kezdeményezhetik, akiknek vagyona és törlesztésre fordítható jövedelme nem elégséges a felhalmozott adóssággal kapcsolatos törlesztési kötelezettségek teljesítésére, emiatt a lakóingatlanuk elvesztését eredményező eljárás megindítása vagy továbbfolytatása várható.

A Kormány által október 13-án benyújtott T/6631. számú törvényjavaslat, nem érinti az első időszakra vonatkozóan megszabott törvényi határidőket, célja hogy az első ütemben megindítható adósságrendezési eljárások kezdeményezésére egy egyszeri póthatáridőt adjon legkésőbb 2016. március 1-jéig, amely azt teszi lehetővé, hogy azok is kezdeményezhessenek adósságrendezési eljárást, akik a jelenleg hatályos törvényi rendelkezések szerinti, az első időszakban rájuk érvényes határidőket már túllépték.

A Családi Csődvédelmi Szolgálat azonban felhívja az érintett hiteladós családok figyelmét arra, hogy nem célszerű a póthatáridőt bevárni, hanem minél hamarabb fontolják meg, hogy kívánnak-e élni a magáncsődeljárás lehetőségével és az ezzel együtt járó csődvédelemmel, hiszen főszabályként az adósságrendezés kezdeményezése a kényszerértékesítési eljárásokat megakasztja, és a magáncsőd eljárásban újabb esélyt kapnak az adósságcsapdából való kikerülésre. A figyelemfelhívás azért indokolt, mert a banki elszámolások időszakára megakasztott végrehajtási eljárások az eredeti törvényi határidőben újra indulhatnak, tehát a végrehajtási és banki kényszerértékesítési moratórium nem kerül meghosszabbításra 2016. március 1-jéig!

A törvényjavaslat az adósok számára választási lehetőséget biztosít arra, hogy a magáncsődeljárást kezdeményező iratokat a Családi Csődvédelmi Szolgálat területi szervénél (fővárosi és megyei kormányhivatal) terjesszék elő, ugyanakkor megmarad annak lehetősége, hogy közvetlenül a főhitelező pénzügyi intézménynél kerüljenek benyújtásra a dokumentumok.

A törvényjavaslat a bírósági adósságrendezés időszakánál hosszabb futamidejű szerződések tekintetében az adósságtörlesztés feltételeit részletesen meghatározza oly módon, hogy figyelembe veszi az adós és a hitelezők sajátos érdekeit. A bírósági adósságrendezés időszaka főszabályként öt évig tart, az ennél hosszabb futamidejű jelzálog hitelügyletek, illetve a lakóingatlanra kötött pénzügyi lízing ügyletek tekintetében kiegészítő szabályok bevezetésére kerül sor, mivel sem az adós, sem a hitelező számára nem lenne előnyös a futamidő bírósági adósságtörlesztési határozattal történő lerövidítése, sem pedig az adósságrendezési eljárás időtartamának a futamidő lejártáig történő meghosszabbítása. A törvényjavaslat ezért kimondja, hogy a hitelező számára a minimális megtérülést a csak futamidő végéig kell teljesítenie az adósnak, ha pedig a hitelszerződést vagy a pénzügyi lízingszerződést már korábban felmondta a hitelező, az adóst akkor is megilleti az a kedvezmény, hogy a minimális megtérülést olyan időszak alatt teljesítse, ami megfelel a futamidő hosszának.

Összefoglalva, a törvényjavaslat azokra a lakáshitel adós családokra vonatkozóan tartalmaz módosítást, akiknek érdeke a magáncsődeljárás kezdeményezése, mert csődvédelem segítségével lehetőség nyílik számukra kedvezőbb törlesztési feltételeket elérni.